Európa nagy múlttal rendelkező borvidékein készülnek igen kifinomult rozéborok, a hazaiaktól eltérő stílusokban, melyek akár több év érlelést/tárolást is bírnak (sőt).

Na, de mit várhatunk a hazai rozéktól ott, ahol a fogyasztók szemében a rozé egyfajta kivert kutya, a borkészítés kvázi mellékterméke, a fancy teraszok és fesztiválok fröccsbora?

Egyelőre ennél a palacknál nem sokkal többet, de azt magabiztosan. Kissé sablonos, de megnyerő balatonparti rozé.

Hozza az elvárhatót: savak, citrusok, cseresznye, eper, kicsi szénsav, tisztességesen megcsinált bor. 

Lecsengése átlagosnál hosszabb, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul.

Balatoni büfében elfogyasztott tisztességesen elkészített balatoni keszeg utópiájával párosítom képzeletben, de mivel egyelőre ilyen sajnos csak a saját teraszomon fordulhat elő. Balatonparton egyelőre marad a fáradt olajban frittírozott ukrán/kazah importkeszeg...

Nem vagyok feketeöves rozérajongó, de ez eléggé rendben volt, korrekt bor, 5 pont.

Átlagára 1500 HUF környékén szóródik, most Lidl-ben akciós ezeregyszázakármiért abszolút BestBuy!

Alc.: 12%

Eltarthatóság: max 1 év